Miért ő?
Egy antikváriumban bukkantam a kicsikére. Volt még pár kinézett könyv de amikor ezt észre vettem mindent elhajítottam (képletesen) és felmarkoltam A temető könyvét. Eddig csak egy Gaiman könyvet olvastam, az is csak novellás kötet volt, de akkor megnyert és azóta ácsingóztam egy regényre tőle.
A könyv fülszövege:
„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”
Már a kezdés is velős, hisz össze ismerkedünk Jack-el aki nem éppen tiszta lélek, sőt! Utána pedig megtudjuk hogy ki is az a Senki Owens aki megkapta a Temető Szabadságát és hogyan került a temetőbe, miért lakik ott és látja a szellemeket.
Egyedi a könyv stílusa ezt meg kell hagyni. Na persze ezt bármelyik könyvre rá lehetne mondani de mostanában összefutottam pár klónnal és azokat igazán nem lehet egyedinek mondani. Jól esett a könyv nyújtotta különleges történet.
Sen karakterét nagyon jól adja, igazi gyerek. Durcás, meggondolatlan, naivul ártatlan. Egy ideig.
A beszédén is látszik a kora és a mondanivalóján is. Nagyon kíváncsi gyerek, ami meg van tiltva az a legérdekesebb és legédesebb így megy át egy vámpírkapun ahol elég sok izgalom éri és így ismeri meg Lizát a szellem boszorkányt a Potter - rétről.
A könyv végére egészen felpörögnek az események, persze mindig volt valami érdekes rész amit jó volt megismerni Sen által. Rá lehet jönni a könyv csattanójára de engem nem zavart, nem vett el a könyv értékéből mert jó volt megismerni Senki Owenst, családját, magának való gyámját Silast, egy szigorú tanítóját Miss Lupescut, barátait és a Temetőt.
Mese ez melyet fiatalok, felnőttek egyaránt nyugodtam fogyaszthatnak.
A rövid fejezetek miatt gördülékeny a haladás.
Az illusztrációk és a történet egészet alkotnak számunkra a temetőről és lakóiról, dolgairól.
Csak ajánlani tudom ha egy könnyed kis könyvecskére vágysz.
Bárcsak mi is megkaphatnánk a Temető Szabadságát! Rengeteg titkot, tudást őriznek a holtak.Gondolj bele, csak kérdezned kellene...
A borító:
Szerintem jó lett de be kell valljam ez a verzió nyerte el a szívem igazán:Összegzés: 5/5
Borító: 5/3
Kiadó: Agave
Kedvenc karakter: Sen, Liza, Miss Lupescu
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése