J. K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi

„Ujjait öntudatlanul a karjába fúrta, mintha fizikai fájdalommal viaskodna. Össze sem tudta számolni, hányszor hullott már a vére. Egyszer elvesztette a jobb karja összes csontját, s ennek az útnak a során a homlokán és a kezén viselt sebhely mellé máris szerzett még egyet a mellkasára és párat az alkarjára, se mindeddig soha, egyetlenegyszer sem érezte azt, amit most: hogy végzetesen meggyengült, hogy pőre és kiszolgáltatott lett, hogy varázsereje legjavától fosztották meg. Hermione, ha ezt elpanaszolná neki, azt mondaná, a pálca annyit ér csak, amennyit a varázsló, aki használja. De Hermione nem tudhatja ezt, ő nem élte át, hogy a pálcája magától meglódul, akár az iránytű, és aranyló lángokat lő az ellenségre. Harry most érezte csak át igazán, hogy mennyire bízott őrangyalában, a pálcájában lévő ikermagban, most, mikor már elveszítette azt.”
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet. Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?
Harry Potter történetének hetedik, befejező kötete.

 Imádtam.

Volt itt minden:ármány, romantika (de csak egy hajszálnyi nincsenek elszállva),fordulat,fordulat,fordulat,akció,kaland,hazugságok, illetve el nem mondott dolgok és csak a legvégén áll össze teljesen a kép. Annyira olvasnám még!!!Olyan jó volt!Varázslatos világ kapui zárultak be (persze csak addig amíg újra nem olvasom, de az még soká lesz).

Jó volt a történet vezetés, kíváncsi maradtam a legvégéig, minden szál összefutott.Kedvenc szereplőm sok lett :)), szóval nem egy személy hanem jó pár személy. Sajnálatos módon meg ritkultak.Nagy kár értük, és szerintem még lehetett volna írni a halálukról vagy éppen a haluk utáni körülményekről a családokban de ez nem történt meg.

Nevettem, sírtam, nevettem, bőgtem.

Néha azon gondolkodom ha velem történnének ilyen dolgok én nem bírnám feldolgozni ilyen ütemben.

Minden könyvet, másként szeret az ember, de ez a sorozat még kedvencek között is kedvenc.

Imádtam. 

5/5