Fülszöveg:Találkozhatsz tizenöt évesen életed szerelmével? És mi történik akkor,
ha egy szörnyű tragédia folytán el kell válnotok egymástól? Ha újra
látjátok egymást az életetek már nem lesz ugyanaz… A kilencvenes évek
elején, a rendszerváltás kusza korszakában, egy kisvárosban találkozik
először Kovács Vera és Csenger Bálint. Mohón és szenvedélyesen szeretnek
egymásba, de az élet közbeszól. Tizenöt év múlva újra találkoznak, és
egymás kezét fogva próbálják feldolgozni annak a régi nyárnak a
tragédiáját. Helyszín immáron a nyüzsgő Budapest. Bálint időközben
felelősségteljes, de magányos orvossá vált, Vera pedig pizza futárként
dolgozik, mert úgy legalább békén hagyják, és nem faggatják a múltjáról,
amivel nem tud szembenézni. Vera közel tíz éve szakította meg a
kapcsolatot a szüleivel, amikor is felbukkan a húga, hogy meghívja az
esküvőjére. Hősnőnk pedig újra kitárja az ajtaját és a szívét:
gyógyulást keres. Nincs más lehetősége. Ezen az úton (talán neki a
legmeglepőbb) de barátokra lel: itt van a szomszéd rocker fazon, aki bár
egyetemet végzett, mégis kertészként dolgozik, mert így marad ideje a
zenélésre; a pizzériában dolgozó bolgár szakács, aki újra megtanítja
Verát az élet szeretetére és a főzés örömére; a kicsit hisztis, de
gyönyörű színésznő, aki a legjobb barát lesz, és aki megmutatja Verának,
hogy nőnek lenni igenis jó. És természetesen Dr. Csenger Bálint, a
gyerekkori szerelem, akivel talán újra egymásra találnak, miután minden a
helyére kerül. Mit is írhatnék?Ez a könyv az elfogadásról is szól.A múlt súlyát nem kell egész életedben a válladon cipelned,elengedheted.De meg kell tanulni hogyan csináld mert nem könnyű.Bravúros az út míg rájössz, de meg kell tenni a lépéseket felé.Szerintem sokan találkoztak már ezzel az érzéssel.
Ilyen dolgok után mindenki magát hibáztatta volna ha olyat veszít el akit szeret.Kínozza magát és megtagadja azt, hogy mások szeressék.
Felejteni akar ezért mindent kipróbál, mindent.De ugye a dolgok nem így mennek, mert aki valamit nagyon el akar felejteni az biztos, hogy végig kíséri az életén.
Megmutatja ez a könyv hogy a barátok akik akarva akaratlanul jönnek, segítenek enyhíteni a fájdalmat pedig lehet nem is tudnak róla.És ezeket a barátokat mi is könnyen megszeretjük.
Két részre lehet osztani a könyvet Tizenöt évvel ezelőtt és Ma. Az egyik Vera (főszeplőnk, mesélőnk) még gyerek, élettel teli,magabiztos és nem ismeri a nagy pofonokat. A másik felnőtt és magányos, zárkózott aki lassan de kinyílik majd.
Megismerjük a karaktereket, a történetüket és én olyan élőnek éreztem őket.Főleg Verát és a családját.
Bennem mindig volt egy kicsi ellenszenv a magyar írók iránt, és nem, nem tudom mi okozhatta főleg azért nem mert akiktől viszont olvastam azok rabul ejtettek.Nos, Hidasi Judit is.Annyi érzéssel van tele ez a könyv annyi mondanivalóval. És a címe! Annyira...annyira ez a cím kellett neki!Ez a cím minden leír.Bele van sűrítve a múlt és a jövő is.
A borító is nagyon el lett találva főleg az összegyűrt papír hatása tetszik ami a háttér és a domináns cím.
Akarok még az írónőtől olvasni, köszönöm, hogy ilyen könyvet írt.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!
Kedvenc karakterek:Davó,Hrisztó,Gizi
Összegzés: 5/5
A vers a könyv elolvasás után született aminek a címe: Engedd
