2013. november 23., szombat

Lois Lowry: A fiú


Miért ő?
Már jó régen olvastam az Emléke őrét, több mint 5 éve. De nyomot hagyott bennem, nem feledkeztem meg róla. A könyvhét után kaptam egy csomagot az Animus kiadótól, A fiú mostanáig ült a polcomon. Nem is tudom eddig miért nem kezdtem bele...
Köszönöm a kiadónak ezt a remek könyvet!

Fülszöveg: 
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik, amelyeket Lowry Az emlékek őrével kezdődő, majd a Valahol, messze és a Hírvivő című kötetekkel folytatódó regényfolyamában már elénk tárt.

Mivel én a sorozatnak nem olvastam a második és harmadik részét biztos nem azt nyújtja a könyv mint annak aki végig vitte a sorozatot. 
Akkor csöppenek bele  a világba mielőtt  1 évvel korábban Jonast kiválasztanák az emlékek őrének. Megismerjük Claire-t akit Szülőanyának soroltak be de azt is hamar megtudjuk, hogy a lány különbözik társaitól mert miután a világra hozta a terméket kötődni kezd hozzá. Majd felkutatja és vágyni kezd rá.

Azonkívül, hogy újra a közösség életébe kapunk bepillantást a fő mozgatórugója a könyvnek az anyai szeretet, kötődés és a választás a könnyű és az igaz út között. 
Mire képes egy anya, mekkora áldozatot képes hozni hogy legalább lássa a gyermekét? Most megtudod! 

Minden karakter jól ki van dolgozva, a kisebbektől a fő karakterekig. Van akivel csak egy szakaszig visz együtt az úton minket, de nekik is megvan a történetük, múltjuk, álmaik.
3 részre van osztva a könyv: a közösségbeli részekre  Kezdetben, a Szirtre ahol Claire pár évig időzik de tovább megy Faluba, Másholba. 
Ott ismerjük meg Gabrielt akit Jonas vitt magával és azóta már nagy fiú lett, kíváncsi arra honnan is származik.

Nekem a mások szerint unalmasabb  elbeszélő részek is tetszettek mert érdekelt, mert beszippantott a világ amit Lois Lowry teremtett meg, nem kis sikerrel.

A borító: 
Bátran ki merem jelenteni hogy a hazai verzió jobban tetszik mint az eredeti, a kiadó igazán jól választott. A harmadik szakaszt a könyvben ez a kép igazán jól testesíti meg. 
Eredeti borító:   

Összegzés: 5/5
Borító: 5/5
Kiadó: Animus kiadó

Kedvenc karakter: Einar,Claire, Alys

2013. november 21., csütörtök

Neil Gaiman - A temető könyve


Miért ő?
Egy antikváriumban bukkantam a kicsikére. Volt még pár kinézett könyv de amikor ezt észre vettem mindent elhajítottam (képletesen) és felmarkoltam A temető könyvét. Eddig csak egy Gaiman könyvet olvastam, az is csak novellás kötet volt, de akkor megnyert és azóta ácsingóztam egy regényre tőle.

A könyv fülszövege:
„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Már a kezdés is velős, hisz össze ismerkedünk Jack-el aki nem éppen tiszta lélek, sőt! Utána pedig megtudjuk hogy ki is az a Senki Owens aki megkapta a Temető Szabadságát és hogyan került a temetőbe,  miért lakik ott és látja a szellemeket. 

Egyedi a könyv stílusa ezt meg kell hagyni. Na persze ezt bármelyik könyvre rá lehetne mondani de mostanában összefutottam pár klónnal és azokat igazán nem lehet egyedinek mondani. Jól esett a könyv nyújtotta különleges történet.
Sen karakterét nagyon jól adja, igazi gyerek. Durcás, meggondolatlan, naivul ártatlan. Egy ideig.
A beszédén is látszik a kora és a mondanivalóján is. Nagyon kíváncsi gyerek, ami meg van tiltva az a legérdekesebb és legédesebb így megy át egy vámpírkapun ahol elég sok izgalom éri és így ismeri meg Lizát a szellem boszorkányt a Potter - rétről.
A könyv végére egészen felpörögnek az események, persze mindig volt valami érdekes rész amit jó volt megismerni Sen által. Rá lehet jönni a könyv csattanójára de engem nem zavart, nem vett el a könyv értékéből mert jó volt megismerni Senki Owenst, családját, magának való gyámját Silast, egy szigorú tanítóját Miss Lupescut,  barátait és a Temetőt.

Mese ez melyet fiatalok, felnőttek egyaránt nyugodtam fogyaszthatnak.
A rövid fejezetek miatt gördülékeny a haladás. 
Az illusztrációk és a történet egészet alkotnak számunkra a temetőről és lakóiról, dolgairól.
Csak ajánlani tudom ha egy könnyed kis könyvecskére vágysz.

Bárcsak mi is megkaphatnánk a Temető Szabadságát! Rengeteg titkot, tudást őriznek a holtak.Gondolj bele, csak kérdezned kellene...

A borító: 
Szerintem jó lett de be kell valljam ez a verzió nyerte el a szívem igazán:


Összegzés: 5/5
Borító: 5/3
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Sen, Liza, Miss Lupescu