Katherine Paterson - Híd Terabithia földjére

A könyv eredeti címe Híd a túlvilágra.


Jess Aarons hőn áhított vágya, hogy ő legyen az ötödik évfolyam leggyorsabb futója. Egész nyáron edz, és alig várja, hogy lássa osztálytársai arcát, amikor mindegyiküket legyőzi. Az iskola első napján azonban egy új lány átmerészkedik a fiúk felére a játszótéren, és mindenkit maga mögött hagy.
Ez bizony nem túl ígéretes kezdet egy barátságnak, Jess és Leslie Burke mégis elválaszthatatlan társakká válnak. Leslie hatalmas képzelőerővel rendelkezik. Ő és Jess megalkotják Terabithiát, a varázslatos erdei királyságot, ahol ők ketten királyként és királynőként uralkodnak, és ahol az egyedüli korlátot fantáziájuk szabja. Aztán egy reggel szörnyűséges tragédia történik. És amikor Jessnek meg kell birkóznia ezzel a borzalommal, hirtelen ráébred, mekkora erőt és bátorságot adott neki Leslie.

Ez egy igazán szépséges történet egy barátságról, képzeletről és fájdalomról.
Jessivel együtt fedezzük fel Terabithia földjét és a szent fenyő ligetet a szellemekkel.

Nagyon jók a karakterek, szinte élnek.
Be pillantást nyerhetünk vele kettő világba is, először abba amibe élnek, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni, hogy ne súgjanak össze a hátunk mögött, másodszor az ő világukba, ahol ők az uralkodók.
És megmutatja, hogyan kell legyőznünk saját félelmeinket.

Aranyos kis könyv egy kicsit sírós véggel.

 5/4,5

Karen Marie Moning - A hajnalra várva

Tündérkrónikák 3.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,
Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,
Vagy árnyad, amely este kél előtted:
Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”
MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette
gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még
mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még
közelebb.
Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért
tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz,
hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.
Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul
ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons
között.
Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár
megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák
közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa
kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az
év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok
között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal
teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…

 Meghalnék érte. 
Mármint a következő részéért. Na jó talán mégse mert akkor nem tudnám elolvasni.De azért oda adnám érte jó pár dolgomat :).

MacKayla Lane újra elragad minket, egyszerű halandókat, tündéres világába ami egyáltalán nem tündéri.
Sőt! Egyenesen halálos! 
 Pár kérdésre kapunk csak választ, de annál több merül fel.
Egy őrült karneválba keveredik hősnőnk és egy cseppet sem élvezi, hát megértem, ő pont a kellős közepén van. Dublin a feje tetejére áll, elszabadul a pokol. Vajon ki menti meg a világot?Vajon ki barát?Talán elárulták? Sok sok izgulni való van ebben a könyvben.

Mac annyiszor feltesz egy bizonyos kérdést: "Mi vagy te?", hogy a végére már én is őrülten kíváncsi vagyok, meg nem csak arra, sok mindenre.


Én nem találtam benne kivetni valót, olvasatta magát a könyv, könnyen rá lehet állni a cselekmény szálakra.
Végig kíváncsiak maradunk mert annyi megválaszolatlan kérdés van benne, hogy nem lehet elmenni felettük.
És még mindig nem tudjuk meg ki hányadán áll kivel.

Meghalnék érte.Ez a szó még mindig a fülembe cseng (igaz magamban olvastam de akkor is...)Hogy lehet így befejezni egy könyveeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeet?????!!!!!!(Ez évi első nagy kirohanásom hallották, köszönöm.)

5/5

Sansa - Első áldozat

Mindig szereplő irtást rendez.Mindig.
Na szóval...
Kedvenc karakter: hmmmmm úgy igazán egy se lett amit kiemelnék de olyanok voltak akiket kedveltem (Cat, Tesh, Sepa, Shai, Arrut) viszont volt akit kifejezetten utáltam, voltak semlegesek és akit sajnáltam (Shai, Arrut) amiatt ahogy alakult a sorsuk. Mellesleg szépen ki vannak dolgozva a karakterek.

Nem volt éppen könnyű olvasmány de annál jobb.Nagyon is érdekes témát boncolgat ami a mai világban is aktuális.
A könyv szórakoztató és ha beindulnak az események izgalmas is :)
Én csak elvétve olvastam sci-fit eddig szerintem nem is nagyon fogok rászokni csak olyanba kezdek bele amit nagyon ajánlanak de én ÖRÖKRE Sansa fan/rajongó maradok mert ő JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ. :)
Remélem kiadásra kerülnek eddig meg nem jelent könyvei mert olyan szépen mutatnának egymás mellett a polcomon. :)
És persze a kihagyhatatlan versem (a harmadik szól ide, Ár címen):) http://kekparduc.mindenkilapja.hu/#/html/24232750/render/poet-12

J. K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi

„Ujjait öntudatlanul a karjába fúrta, mintha fizikai fájdalommal viaskodna. Össze sem tudta számolni, hányszor hullott már a vére. Egyszer elvesztette a jobb karja összes csontját, s ennek az útnak a során a homlokán és a kezén viselt sebhely mellé máris szerzett még egyet a mellkasára és párat az alkarjára, se mindeddig soha, egyetlenegyszer sem érezte azt, amit most: hogy végzetesen meggyengült, hogy pőre és kiszolgáltatott lett, hogy varázsereje legjavától fosztották meg. Hermione, ha ezt elpanaszolná neki, azt mondaná, a pálca annyit ér csak, amennyit a varázsló, aki használja. De Hermione nem tudhatja ezt, ő nem élte át, hogy a pálcája magától meglódul, akár az iránytű, és aranyló lángokat lő az ellenségre. Harry most érezte csak át igazán, hogy mennyire bízott őrangyalában, a pálcájában lévő ikermagban, most, mikor már elveszítette azt.”
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet. Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?
Harry Potter történetének hetedik, befejező kötete.

 Imádtam.

Volt itt minden:ármány, romantika (de csak egy hajszálnyi nincsenek elszállva),fordulat,fordulat,fordulat,akció,kaland,hazugságok, illetve el nem mondott dolgok és csak a legvégén áll össze teljesen a kép. Annyira olvasnám még!!!Olyan jó volt!Varázslatos világ kapui zárultak be (persze csak addig amíg újra nem olvasom, de az még soká lesz).

Jó volt a történet vezetés, kíváncsi maradtam a legvégéig, minden szál összefutott.Kedvenc szereplőm sok lett :)), szóval nem egy személy hanem jó pár személy. Sajnálatos módon meg ritkultak.Nagy kár értük, és szerintem még lehetett volna írni a halálukról vagy éppen a haluk utáni körülményekről a családokban de ez nem történt meg.

Nevettem, sírtam, nevettem, bőgtem.

Néha azon gondolkodom ha velem történnének ilyen dolgok én nem bírnám feldolgozni ilyen ütemben.

Minden könyvet, másként szeret az ember, de ez a sorozat még kedvencek között is kedvenc.

Imádtam. 

5/5

Ljudmila Ulickaja - Szonyecska

Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell…

Szomorú ez a könyv is.Vajh, hogy sikerült kifognom pont kettő hervasztó könyvet...?

Na szóval, nem értem, hogy tudott Szonyecska boldog lenni.Hogy érezhetett ennyi hálát amikor az élet ilyen sanyarú sorsba taszította.Egy időre minden rendbe jön, aztán megint elromlanak a dolgok.És még a végén is hálás.

Aztán meg úgy gondolom elbújik, egy más világba.Talán, hogy újra megtalálja a maga boldogságát, talán... nem tudom.Nem tudhatom. 

5/4,5

Bernhard Schlink - A felolvasó

Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni.
A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből.

Ez a könyv, megdöbbentő, felkavaró de megérteni akaró is,elfogadó,szerelmes,megsértett,vágyakozó, gyáva és fájdalmas.

Ennél a könyvnél annyiszor fel lehetne tenni azt a kérdést, mi lett volna ha...? Egy másik élet. Egy boldogabb.Ebben biztos vagyok.Ha beszél vele az idő folyamán.Lett volna rá 18 éve.De nem tette.Gyáva volt. De nem ítélem el, hisz magam sem tudhatom én mit tetem volna a helyében. 

Shlink világa beszippantott, olyan élő.Nem, a világa nem jó szó, mondanám, hogy élete, de ez nem igaz történet.Annyira adja a könyv a hangulatát, érzéseit, annyira igaznak tűnik az egész.

5/5