2011. október 30., vasárnap

Tore Renberg - Szerettem másképp is

 A szerelem változatai, a barátság határai, dob és gitár némi küldetéstudattal, kábítószer és alkohol: útkeresés Norvégiában a konvenciókkal szembeszállva a kilencvenes évek kezdetén.
A Norvégiában kultuszregénynek számító könyv főhőse a frissen alakult Bathias Rust Band frontembere, Jarle Klepp. Tulajdonképpen átlagos, lázadó kamasz: elvált szülők gyermeke, aki a rockzenéért rajong, és miközben a berlini fal leomlik, és Európa a háttérben teljesen átalakul, gondolatait leginkább az első komolyabb bulik, szexuális és kábítószeres kalandok töltik ki. Egészen addig, míg új fiú nem érkezik az iskolába. Yngve mindenben szöges ellentéte hősünknek: divatjamúlt zenét hallgat, teniszezni jár, nem hord kitűzőket – és mégis…


És még mindig egy tompa kis sajgást érzek.Ez a könyv egy kicsit letaglózott.
Ez egy fantasztikus könyv.Olyan érzelmekkel akkora erővel amit nem minden szerző tud megragadni, leírni és átadni az olvasónak.

Na, de kezdjük az elején.
A 81. oldal táján kezdtem úgy érezni, hogy fájni fog ez nekem.Volt egy sejtésem,bár az nem jött be de nem is baj, az is fájdalmas lett volna.

Nehezen indult be számomra ez a történet, döcögősen haladtam vele előre de aztán egy pillanat alatt helyre rázódott minden.

Találtam benne több kedvenc idézetet de csak egyet emelnék ki mert innentől vett meg magának az író, innentől kedvelem a főhőst:
"Akkor miről is van szó?
Csak arról, hogy nagyon jó volt.Amennyire jó volt, annyira szomorú, hogy elmúlt.Időnként azt gondolom, hogy ez a felnőtt lét: alig van valami, aminek örülhetünk, és kezdjük hiányolni azt ami elmúlt."
Ez egy nagyon nagy bölcsesség úgy gondolom.

Ez az első ilyen jellegű könyv amit olvasok.Na nem azért mert kerülöm ezt a témát egyszerűen csak sose volt a közelembe ilyen könyv.De nem csak arról szól, abszolút nem csak arról.Mégis, eléggé kapcsolódik hozzá. Na ezt jól meg fogalmaztam...
Szerintem nem is fogom ezután se keresni őket, mert ez a könyv egyedi, minden könyv egyedi.De ezt olyan jól megírta a szerző, annyi érzéssel....

 Ez a könyv a szerelemről szól.Nem a mindennapi szerelemről, hanem arról, hogy főhősünk szeretett másképp is.
Óóó ez nagyon messze áll egy nyálas romantikus regénytől, kilométeres szakadék van közöttük.Ez a könyv az érzésekről a szív fájdalmairól és nem mindig a jó döntésekről szól.
Nyomot hagy bennünk, nincs rózsaszín vég.De befejezett.Nem érezzük azt, hogy "ennyi?, kész?"
Bár pár dologra azért kíváncsi lennék még.

Minden eltud romolni, minden széttud esni.De az élet megy tovább.Nem áll meg felettünk és marad minden olyan szörnyű, bár lehet jobb se lesz.
De mit tennél ha 20 év után kapnál egy esélyt, lehetőséget, hogy 1 dolgot rendbe hozhass?Rendbe hoznád, nem igaz?

Jarle, Jarle, nem lettem volna a helyedbe...

5/5